"Krone" interjú

“Az elrabolt lány a lányom”

Naama Levy, 19 éves, az október 7-i elrablásakor.

(Bild: Krone KREATIV/zVg)

Egy új videón látható, milyen barbár módon bántak a Hamász terroristái az október 7-én elrabolt katonanőkkel. A videón szereplő egyik lány a 19 éves Naama Levy. A "Krone" az édesanyjával beszélgetett.

Ayelet Levy Shachar nyolc hónapja éli meg a poklot. Lányát, Naamát a Hamász támadói más lányokkal együtt megtámadták az október 7-i izraeli támadások során, és pizsamában elrabolták. Egy új videón látható, ahogy a lányok vérben úszva könyörögnek az életükért, és ahogy az elrablóik megalázzák őket. Családjaik úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hozzák a felvételeket, hogy megmutassák a világnak, miről szól a gázai offenzíva. A Krone újságnak adott interjúban Naama édesanyja élete legrosszabb napjáról beszél - és elmagyarázza, mit remél a lánya életéért folytatott tárgyalásoktól.

Kronen Zeitung: Levy Shachar asszony, leírná, mit érzett, amikor néhány hete meglátta az új felvételeket a lánya elrablásáról?
Levy Shachar: A háromperces felvételt április elején kaptuk meg az Izraeli Védelmi Erőktől. Először nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán meg akarom-e nézni. Az egyik másik anya, aki már látta a videót, aztán leült velem, és együtt néztük meg a felvételt.

Ayelet Levy Shachar a lányával, Naamával, nem sokkal a 19 éves lány elrablása előtt.

(Bild: zVg)

Naama édesanyja, Ayelet arról, amikor először látta a videót:

Mit éreztél?
Fontos volt számomra, hogy lássam. A lányok egy terrortámadás közepén vannak, de erősek. Azt mondtam magamban: "Ez az én Naamám!". Olyan közel volt, olyan valóságos. Véres és sérült, de beszélt, ő volt az. Olyan régóta nem hallottam őt beszélni. És büszke voltam rá, az erejére. Ugyanakkor gyűlöltem a körülötte álló férfiakat. Nagyon nehéz volt nézni. De erőt is tudtam meríteni belőle.

Milyen személyiség a lánya? Csendes és zárkózott, nagyon robosztus, hogyan jellemezné őt?
Az én Naamám csendes. Inkább introvertált. De nagyon makacs is. Az iskolában nagyon koncentrált a sportra, és nagyon pontos volt. De soha nem volt olyan, aki a figyelem középpontjában akart lenni.

Egy új videón most az látható, ahogy a túszejtők a falhoz szorítják a véres Naamát (balra).

(Bild: zVg)

Emlékszik, mikor beszéltek vele utoljára?
Az a támadások előtti este volt, egy pénteki napon. Csak akkor érkezett meg a Nahal Oz bázisra, ahonnan előző nap rabolták el. Éppen csak beköltözött egy ágyba. Másnap meg akartam látogatni. Nem tudott sokáig beszélni telefonon, csak arra kért, hogy hozzak néhány pólót és mindenekelőtt ételt (nevet). Másnap, nem sokkal reggel hét óra előtt újra írtunk.

Mi volt a hír?
Megkérdeztem tőle, hogy mi történt, mert egy órával arrébb megszólaltak a szirénák. Ő csak annyit írt vissza, hogy ő és a többiek egy bunkerben vannak. És azóta sem hallottam a lányomról.

Naama Levy az iskolában

(Bild: zVg)

Ismerte a többi lányt, akikkel együtt volt?
Néhány héttel korábban, a katonai szolgálat kezdetén találkozott velük, és azonnal nagyon jó barátságot kötött az egyik bajtársával. A csoport egyik tagját közvetlenül mellettük ölték meg.

Amikor utoljára írt a lányának, nem érezte a félelmet? Érezte, hogy valami nagyon komoly dolog történik?
Nem, akkoriban egyáltalán nem. Senki sem tudta, hogy mi történik reggel hét órakor. Monopolyztam a fiaimmal, és csak fél tizenegykor kaptam egy hívást Naama apjától. Ő már megkapta az első videót Naamáról egy Telegram-csoportban, amelyen az látható, ahogyan kihúzzák őt a Hamász emberrablóinak autójából. Ez volt az a pillanat, amikor a világom teljesen a feje tetejére állt. Azóta minden megváltozott.

Naama édesanyja emlékszik vissza október 7-re:

Hogyan változtatta meg az életét?
Az első néhány hétben sokkos állapotban voltam. Nem sokat csináltam, az emberek folyton átjöttek hozzám. Egy idő után újra dolgozni kezdtem, általános orvos vagyok, és azt gondoltam: szükség van rám. Én is akartam valamit csinálni, teljesen nyugtalan voltam. Most heti háromszor dolgozom, néhány más dolgot abbahagytam. Minden megváltozott, most ezzel a krónikus fájdalommal élek.

Tud valamit a lánya elrablóiról? Kik ők, élnek-e még, vagy bármi ilyesmi?
Nem.

Szeretné tudni?
Nem tudom. Az első videón egy terrorista van, ez a szörnyű szörnyeteg, aki megfogja a lányomat, és a levegőbe lövi. Szeretném tudni, hogy elkapták-e. Valószínűleg a terroristák közül néhányan meghaltak. A lányomról készült videók a Hamász-támadók testén lévő kamerákról készültek. Feltételezem, hogy a hadsereg elkapta őket, és így kerültek hozzájuk a felvételek.

A 19 éves lány elrablásakor a Gázai övezetben.

(Bild: zVg)

Most miben reménykedik? A hadsereg mentőakcióját? Vagy tárgyalásokra?
Vissza akarom kapni a lányomat. És reménykedem a tárgyalásokban, mert egy túszmentő akció túlságosan kockázatos lenne. Ez egy terrortámadás, ami még mindig tart, egyelőre. Attól tartok, hogy Izraelnek tárgyalnia kell ezekkel a bűnözőkkel.

Naama édesanyja a videó közzétételéről szóló döntésről:

Nehéz döntés volt a lányáról készült új videó közzététele?
Nekünk, szülőknek a hadsereg mutatta meg a videót, mert jogunk volt hozzá. Először nem akartuk közzétenni, mert a lányainkat nagyon durva és megalázó pillanatokban mutatják. De egy bizonyos ponton csalódottak voltunk, hogy nem volt tárgyalás, és emlékeztetni akartuk a kormányt és a nyilvánosságot, hogy a lányainkat még mindig túszként tartják fogva. Látniuk kellene az arcukat, a szemüket. Ezek fiatal lányok, akiket pizsamában raboltak el, teljesen tehetetlenül, és mindent megtesznek, hogy életben maradjanak. És ezt kellene látnia a világnak.

Gondolatban már megtervezte a lánya visszatérését? Mit fogsz neki mondani, mit fogsz vele először csinálni?
Én állandóan ezen gondolkodom. Állandóan tervezem, állandóan beszélek vele gondolatban. Próbálom elképzelni, hogy mit szeretne. Annyi mindenen ment keresztül, talán ő is megváltozott. Azt sem tudom, mire számítsak, amikor visszatér. Ismerem az én Naamámat, valószínűleg szüksége lenne a saját terére. A magánéletére, és az anyukájára és apukájára, hogy feldolgozza mindezt. Az a tervem, hogy csak meghallgatom őt, hogy mire van szüksége, és egyik napról a másikra élek. Néha csak ülni akarok vele a kocsiban és énekelni, mint régen. Vagy visszamenni a tengerhez és nézni a hullámokat. Főzni neki valamit enni, minden olyan normális dolgot, amit régen minden nap együtt csináltunk. Aztán nagy terveim is vannak, szeretném látni vele az egész világot, sokat utazni.

Hová szeretnél menni?
Egyszer még Ausztriába is elutaztunk vele, Salzburgba és Bécsbe. Salzburgban eljátszottuk az egész "Sound of Music" dolgot. Csak nézegettem az akkori fotókat, annyira tökéletes volt az egész. Szeretném, ha újra ilyen tökéletes lenne.