19 év a csúcson

Meghalt Ludwig Adamovics volt alkotmánybírósági elnök

Adamovich 19 évig állt a Legfelsőbb Bíróság élén.

(Bild: APA/HERBERT PFARRHOFER)

91 éves korában vasárnap elhunyt Ludwig Adamovich, az Alkotmánybíróság (VfGH) volt elnöke. Ezt a legfelsőbb bíróság délután jelentette be.

Adamovich 19 éven át - 1984-től 2002-ig - volt az Alkotmánybíróság elnöke. Adamovich hivatali idejének lejárta után Heinz Fischer akkori és Alexander Van der Bellen jelenlegi szövetségi elnök tiszteletbeli tanácsadója volt alkotmányjogi kérdésekben.

Christoph Grabenwarter, az Alkotmánybíróság elnöke vasárnap Adamovichot a demokratikus jogállamfáradhatatlan intőjeként és tekintélyekéntméltatta: "Ausztria történelmi tapasztalatai alapján az alkotmánybíráskodás függetlensége különösen fontos volt számára". A Nemzeti Tanács elnöksége is közös nyilatkozatban tisztelgett az elhunyt jogász előtt: "Ludwig Adamovich személyében Ausztria egy olyan neves jogászt veszített el, aki maradandó hatással volt hazánk jogi életére" - hangsúlyozta Wolfgang Sobotka (ÖVP), a Nemzeti Tanács elnöke. Az Alkotmánybíróság elnökeként integritásával és az alapjogok iránti fáradhatatlan elkötelezettségével magasra tette a mércét.

Adamovics az Alkotmánybíróság elnökeként "alkotmányos tekintély volt a belpolitika viharos időszakában" - hangsúlyozta Doris Bures (SPÖ), a Nemzeti Tanács második elnöke. "Mindig hű maradt önmagához és a köztársasághoz, még a heves személyes ellenségeskedés ellenére is". "Elkötelezettsége és hozzájárulása hazánk jogi életéhez felejthetetlen marad" - mondta Norbert Hofer (FPÖ), a Nemzeti Tanács harmadik elnöke. Adamoviccsal Ausztria "nagyszerű jogászt és alkotmányunk egyenes védelmezőjét" veszítette el.

Adamovich elnök a bécsi Alkotmánybíróságon 1999-ben.

(Bild: APA/Gindl Barbara)

Az alkotmányjog bölcsője
A Legfelsőbb Bíróságnak tehát rövid időn belül ismét egy volt elnök halálát kellett meggyászolnia: az Alkotmánybíróság korábbi elnöke és Ausztria első női szövetségi kancellárja, Brigitte Bierlein 74 éves korában június elején hunyt el.

Adamovics 1932. augusztus 24-én született Innsbruckban, az alkotmányjog bölcsője volt: Ugyanilyen nevű édesapja a második világháború után 1955-ben bekövetkezett haláláig az Alkotmánybíróság elnöke is volt. Bár őt valójában inkább az orvostudomány érdekelte, fia apja nyomdokaiba lépett, és jogot tanult - matematikai tehetség hiányában, ahogy ő maga magyarázta. Miután 1954-ben megszerezte a doktori címet, rövid ideig az alsó-ausztriai közigazgatásban dolgozott, majd 1956-ban a szövetségi kancellária alkotmányügyi szolgálatához került. Az 1974-es habilitáció után a grazi egyetem közjogi egyetemi tanára lett. 1976-ban visszatért az Alkotmányügyi Szolgálathoz, és osztályvezetőként vezette azt.

Az 1970-es években Adamovich kilépett az ÖVP pártból - és ettől kezdve feszült volt a viszonya egykori pártjával, részben azért, mert Bruno Kreisky volt a "legnagyobb támogatója". Akaratuk ellenére 1984-ben mégis ő lett az Alkotmánybíróság elnöke, és 2002-ig ott is maradt. Adamovich nemcsak alapvető alkotmányjogi tankönyvek szerzője volt, hanem az Alkotmánybíróságról való visszavonulása után Fischer és Van der Bellen szövetségi elnököknek is biztosította alkotmányjogi szakértelmét. Adamovich 2013 és 2017 között a Független Párt átláthatósági szenátusának elnöke is volt.

Értékelő bizottság a Kampusch-ügyben
Adamovich a Kampusch-ügyben folytatott vizsgálatok kritikusaként is a nyilvánosság elé állt. Adamovich, aki 2008-tól a Kampusch-ügyben működő értékelő bizottságot vezette, többször is bírálta a nyilvánosság előtt a biztonsági hatóságok tevékenységét - és még azután is, hogy 2011 novemberében megszüntették az öt ügyész elleni eljárást, meggyőződése volt, hogy sok kérdés megválaszolatlan maradt. A volt alkotmánybírósági elnököt 2009-ben Kampusch édesanyja beperelte az elrabolt Natascha Kampusch gyermekkorával kapcsolatos vitatott kijelentése miatt - a fogságban töltött idő esetleg "mindig jobb" volt, "mint amit korábban átélt" -, de végül 2010-ben másodfokon felmentették.

Adamovich a 2011-ben megjelent "Egy nonkonformista emlékiratai" című memoárja tizenkét fejezetének egyikét is a Kampusch-ügynek szentelte. Ebben "ambivalens" mérleget vont az Alkotmánybíróságon eltöltött 19 évéről - számos vita hátterében, többek között az FPÖ-vel az Alkotmánybíróság "Ortstafel" ítéletei kapcsán. Jörg Haider masszív támadásait követően Adamovich 2001 végén önkéntes panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely úgy döntött, hogy a vádemelési eljárás nem megfelelő. Az erről és a Kampusch-ügyről szóló könyvében Adamovich azt írja, hogy többször "a szükségesnél nehezebbé tette az életét". "De ha az embernek nagyon sajátos elképzelése van az igazságszolgáltatásról, akkor elkerülhetetlenül bele kell mennie a konfrontációkba, és arra is számítania kell, hogy nevetségessé teszik".